Kisszeles Nagyhajós

Augusztus közepe, szabadságolás mindenhol, senki nem elérhető a munkahelyen – miért pont mi lennénk azok? Irány Füred/Csopak/Földvár az évad „rangadójára”! Fölös cuccok a parton, a hajó alja is megpucolandó, de az még ráér Füredig a már érezhetően rövidülő keddi estében. El is marad a tisztítási művelet, majd másnap jó lesz az! Inkább a szokásos füredi egységekben blokkoljuk a kartont, majd a még majdnem friss borsoron vizsgáljuk a kevésbé és annál inkább friss helyi nedűket. Rövid mulatság, reggel indul az idei Bajnokság… Ismét ketten a Sudárban – futkározósabb így, viszont tágasabb a cockpit.

Tomboló nyári napra virrad a mezőny szerda reggel. Sehol egy fuvallat, már 9 körül alakul a hőség. Talán ez az oka annak, hogy a 10 órára tervezett megnyitó hivatalos kezdésekor 12 versenyző és nagyjából ugyanennyi rendező lézeng a Szövi gyepén. Na mindegy, idén legalább van szponzor! Szegény lelkes Mitsubishi és Subaru kereskedő autói most főként „analóg klímájukkal” hódítanak – az amúgy tetszetős járgányok árnyékában hűsölve töltjük a várakozás perceit az egyre forróbb hangulatban. Végül elérkezik a roppant ünnepélyes megnyitó, eddigre összeverődik még pár versenyző, de azért a gyepen még épp csak összeér a lánc. A földvári pályáról senkit nem láttam, bár feltehetőleg az Asso-k és a „nyolcasok” már teljesen külön rendezvényként élték meg ezt a versenyt.

Megnyitó után – lévén osztályunk, a Sudár Regatta és a Scholtz22 a hagyományoknak megfelelően oda került – irány Csopak, és rögtön a kikötő, mivel egy deka szél sem borzolja a tavat. Ez aztán egész nap így marad, így van lehetőség egy kis parti csevejre – egyelőre feszültség nélkül…

Csütörtökön teljes lelkesedéssel vágunk neki a 10 órára kitűzött futamnak. Kellemes délelőtti keleti fújdogál – „úgyis leáll” mondjuk, de a szél kitart, és pontosan indul a futam. A part felé biztatóbbnak, stabilabbnak tűnik a szél, ezért lee-rajtot választunk. és sikerül is talán alulról másodikként kicsúszni. Alattunk csak Gömbi zúz a part felé, ez a koncepciónkban némileg megnyugtat minket. Aztán a saját slágunk is: szépen lépünk el alulról mindenkinek. A kreuz bójához Gömbiékkel – aki ezúttal Sipivel és ifjabb Payr Egonnal próbálta sokadik bajnoki címét megszerezni – érünk föl, gyors spinnaker rántás, majd tanakodás – merre tovább? Újra jó a part, alul már elsők vagyunk, nagyon jól megy a verda, meg persze fekszik ez a szélerő a négykezes összeállításnak. A második cirkálószakaszban a HUN77-es Josephine egyszerűen megzabál minket, lecsúszunk és lassabbak is vagyunk, így a második hátszelet már támadó pozícióból kezdjük, de hát ahogy mondani szokták: „ a rutin meg az évek” döntöttek, és egy halványabb leebójás próbálkozás után a kétkörös up&down pálya végére tett rövid, éles raumos befutószakasz nem hoz változást. Marad a 2 nekünk. Na hát, ez aztán a meglepetés! Amikor először láttuk a nevezési listát, a 10-be kerülést tűztük célul, most meg tessék, már az első futamon nyakunkban a felelősség és a stressz… Még szerencse, hogy a szponzorok jóvoltából kapunk a nevezési csomagban egy igazán lazává varázsoló sós hajsprayt. A mai napra nekünk megvan a sikerélmény, Weörös Laci azonban könyörtelenül lövi a most már valóban leálló, és kissé északiasra forduló szélben a második futamot. A felső pályajel szinte az alsóörsi strandon, a szél meg szinte teljesen elfogy a futam végére. A helyi viszonyokat jól ismerő Száz*Szép nagyon szépen vitorlázva egy taktikus hátszélben kikerüli Gömbit, és az előnyét a célig megtartva nyeri a futamot. Ebben a körben a Sentosa is nagyot villant: Sarkadi Ádámmal a kormánynál fizet a rutin, negyedik hely a jutalom. A befutóhátszélben elfogyó szél nem talál magára, irány a part, majd hamarosan másnapig pihenőt vezényelnek.
Legalábbis, ami a versenyt illeti. Este ugyanis sudaras találkozó az alsóörsi sporttársak vendégszeretetének hála. A bográcsban Simon Gergő féle gulyás rotyog, Voltay Géza pedig százszor szépen teletölti mindenki poharát. Majdnem mindenki itt van, egyre kellemesebb a hangulat, de a parázzsal együtt az esti lendület is kihuny. Elvégre két nap után csak két futam árválkodik az eredménylistán… Füredre visszaérve már egy cseppet sem bánjuk, hogy kihagytuk a verseny hivatalos vacsoráját – nem sokkal 11 óra után ördögszekereket sodor a szél a Szövi kihalt betonján…

Péntek reggel ismét a keleti lengedez, a pályára érve már gyengülni kezd, de a futamon még biztosan kitart. A Scholtzosok – ha jól emlékszem – elmentek elsőre, aztán mi is próbálkoztunk néhányat… Az erősen backboardos pályán a rajtbója is alulra került, így a markáns lúvrajtból óriási hentesbuli alakult ki. A harmadik, immár feketezászlós rajtra pár tucat méterrel följebb került a rajtvonal vége, így már érdemes volt megjátszani egy lee rajtot. A szellőben ezúttal fegyelmezetten eljött a 23 hajó – gondoltuk ezt még ekkor. Később kiderült, hogy a Josephine egy vitás esetet követően 720-azni kényszerült közvetlenül a rajt után. Mi továbbra is igen élveztük a gyenge szélben ragyogóan futó hajót, talán még sosem volt ennyire kezes és dinamikus a gép. Megvan a sebesség, és még fejben is kb. tudjuk, mit szeretnénk. Előző napi forgatókönyv: a zsűri melletti húsdarálóból kimenekülve egyértelmű leerajt, aztán irány a part alá, talán ott frissebb. Be is jön, Toronyi Bencével együtt lépünk el a pálya közepétől, de sokan vannak a környéken, nem szakad szét a mezőny. Mi túl korán fordulunk át, Bence kicsit tovább megy balra, és a bójánál meggyőző előnnyel fordul elsőként. Ez a halvány hátszél őrjítő – a gyenge szélben két másodpercenként diktálom a szélfordulókat, pöfföket. Valahogy lekeveredünk a leebójához – kapu ezúttal nem járt a pályához –, aztán irány föl újra. A második kreuz nem hoz nagy változást, ismét az Öreg az élen, mögöttük érkezünk mi, majd egy kupacban a Száz*szép és a Cunclimókus. Gyors halz a pályajelet követően, és csurgunk lefele, a továbbra is erősen féloldalas pályán még ebben a gyenge szélben is majdnem leebóját lehet menni. Így négyen vonatoztunk lefele, a mögöttünk érkezők csúsztak ránk, előttünk Bence csak nem közeledett – valamit tenni kell! A part fele kicsit hátrébb Pál Gasztonék majdnem tiszta hátszélben szépen dagadó spivel jönnek lefele, na, ott biztos vaskosabb a szél, nézzük meg! Egy jót kockáztatva kihalzolunk, ellenfeleink közül senki nem jön velünk. Nem így a pöff! Gaszton vászna megbízhatónak bizonyult: a frissülésben megszaladunk, és még be is tompul, így hamar visszahalzolva már bóját tudunk menni, és épp becsúszunk az Öreg elé. A félszeles befutó vágtájában tartunk a támadásoktól, folyamatosan próbáljuk zárni a befutóra az irányt. Egy másodperc nagyjából egy perc alatt telik el, pulzus az egekben, de végül csak megvan: életünkben először futamgyőzelem a Bajnokságon! Elégedettség, gratulációk, köszönjük. Közben a szél egy az egyben az előző napinak megfelelően eláll. Kis vízi pancsi, hűtjük az idegeinket és a futam alatt összeszedett 2-3 szívinfarktust, végül a zsűri megkegyelmez, következő döntés 3-kor. Sajnos az időjárás továbbra is tartja magát az egy nap – egy futam aránypárhoz, így rövidesen már a füredi borsoron kortyoljuk elégedetten a fagyos rizlingeket. A látvány lenyűgöző – no nem a fojtogatóan hömpölygő tömeg a Tagore sétányon, hanem a barnásszürke pára körbe a tavon, ilyesmi lehetne októberben egy 30 fokos klíma. Minden nagyon nyomott, meg is lesz az eredmény – talán 10 körül valami megüti a lábam: egy vízszintesen repülő PET palack, amit a pillanatok alatt lecsapó huzat vág nekem. A sétányon andalgó tömeg pillanatok alatt a vihar elől sikoltozva menekülő, ömlő masszává folyik össze, mi meg elégedett mosollyal konstatáljuk, végre könnyedén hozzáférünk Csopaknak a Bajnokság után második legjobb dolgához a pultnál…

Nem tudni mi történt, de a szombat reggel erős mélabúval, és némi émelygéssel tört ránk – becsszó nem az imént említett csopaki kincs tehet róla, talán a 100 kilométeres szélben és szakadó esőben ácsorgás ártott meg. A lényeg, hogy egy kis ácsorgás után a forgolódó szélben, megjött egy határozott délnyugati a csőből. Az első rajt ismét általános visszahívó, nagy kár érte pedig, egész kellemesen elkapott kis rajt volt. Na mindegy, van máásik! Hát olyan is… beragadva, mindenki alatt-mögött vágunk neki a negyedik futamnak. Négy futamtól már érvényes a Bajnokság, és az elmúlt napok meteorológiai tapasztalatai alapján sokkal többre nem is számíthatunk, ezért igen aggasztó a helyzet, amikor az első körben gyakorlatilag végig zsebünkben érezzük a pályakulcsot. Valamiért a hajó sem úgy megy, ahogy eddig, mi sem látunk a pályán – hogy ki vezet, hogy állnak az előző esete még közvetlen ellenfeleinknek gondolt elöl haladók, pusztán dioptriális okokból sem tudjuk megállapítani… A második körben azért csiszolunk valamit a rusnyának ígérkező eredményen, végül 10. lesz belőle. Furcsa érzések – kudarcként éljük meg a 10. helyet, miközben három napja még a tízbe kerülés volt a cél. A futam után megint behal a szél, egy laza ebéd a parton, némi szörnyülködéssel a kihelyezett eredmények láttán – a korábbi jó lapok után most mi betliztünk. Kieső csak 5 futamtól, ezért kezdődik a matematika, az alapos keresztbeverések – a négy futam alatt csak két hajónak nem volt kétszámjegyű helyezése! – miatt szinte mindenki nagyon várja a következő futamot. Érthetetlen módon fél négykor a C-pálya rendezősége lelövi a napot, talán csak azért, hogy továbbra is kijöjjön a bűvös 1 futam/nap etalon. Ez viszont baljós trend a másnap még nagyot dobbantani kívánóknak… Egy kellemes strandvendéglős ebédet követően a Pontillás srácokkal szomorúan és némileg felháborodva konstatáljuk, hogy a mi helyünkön a B-pálya futja köreit, szemmel láthatólag kifújt, egyenletes hajtóanyaggal… A füredi áthajózás alkalmával utóbbiról mi is meggyőződünk, amikor is egy szál spinnakerrel gyorsabban haladtunk, mint az elmúlt négy napon bármikor. Na mindegy, koncentráljunk a másnapi zárásra, van miért! Osztunk, szorzunk, kiesőt számolunk, és rutinosan egy maradék futammal kalkulálunk csak. Ha szeretnénk dobogóra állni, két feladatunk van, melyből az egyik teljesítése elégséges: Száz*szépet eggyel vagy Toronyi Bencééket kettővel kell ütni, és akkor pompás. Teljes a pörgés, még van esély érmet szerezni!

Ilyenkor a filmekben a nagy izgalmakra rögtön rá szoktak vágni valami erősen kontrasztos snittet. Esetünkben ez a reggel ránk köszönő, csendesen kopogó eső volt. Bármiféle szélnek még csak nyoma sem látszik, felkelni sincs kedve az embernek. Azért maradt még motiváció előző estéről, ezért legalább egy zuhanyig eljutunk, majd a pályára való kijutást már kifejezetten friss délkeleti szél segíti. Jó 3-as is fúj, amikor megérkezünk a Csopak elé messze kivitt rajtterületre. Már két napja reggel 9-kor indulnak a futamok, hátha így több sikerrel járunk. Bíztató a Scholtzok előkészítő jelzése, azonban a rajtlövésre már szinte át sem tudják magukat verekedni a vonalon, annyira leáll minden. Kockás zászló, lövöldözés. Na, megint kezdődik a herce-hurca! Most épp nyugatról jön egy bríz, a motoros máris robog , meg a biztonság kedvéért a zsűrihajó is. Nem értjük miért, hiszen az egész mezőnyt mozgatni talán nehézkesebb az egy szál motorosnál a fürtnyi bójával… De ez legyen Weöres Laci gondja. A kieső mindenesetre többeknek nagyon kell, a szembetalálkozó csapatoknak jó témát szolgáltat egy kis traccspartira a versenyrendezés hiányosságainak ecsetelése. Nahát közben ez a nyugati is felszívódik, most a reggeli délkeleti tér vissza, de csak halványan. Közben lassan 11 óra is eljön, két órája próbálkozunk a rajtokkal, reméljük, még erre az egy futamra lesz elég lőszer a startpisztolyba… A hosszú halasztás után megindul a Scholtzoknak a ki tudja, hányadik rajtprocedúra. Többen nem veszik észre, hogy fél órán túli halasztás miatt F-lobogós eljárás zajlik, így a vélt rajtlövés csak az ötperces volt. A 11 hajót számláló 22-es flotta nagyjából fele elmegy leebe, és vissza sem néznek, a rendező megy utánuk, de a kavarodás a zsűrihajóra is átragad: azt már megszoktuk, hogy a lobogójelzések csigalassúsággal kúsznak fel a helyükre (ugyebár a hivatalos időt nem a hangjelzés adja, hanem a látható!), de hogy ezúttal 20-25 másodperccel az ötpercesünk után jelenjen meg az osztálylobogónk, az már hangos nemtetszést váltott ki. Na hát a keservesen kiizzadt rajtot gyorsan érvényteleníti a rendezés, folytatódhat a limányban való kavarás. Türelemből már nem sok maradt, van helyette vérnyomás. Föl-alá csorgunk, az idegbaj elől zenébe menekülünk, Chris Rea legszebb gyöngyszemei csendülnek fel mobiltelefon-kihangosító minőségben, de hát most ez is jobb, mint egy agyvérzés, ami közelről leng körül minket. Lehet, hogy a zene, az is lehet, hogy a mértéktelenül magunkra fújt lazaság-hajspray tette, minden esetre újra épülni látszott a délkeleti. Indulatból kezdtünk kreuzolgatni, hátha meglátja a zsűri, hogy príma szél alakult ki időközben. Egy ütemmel később ők is ugranak, és villámgyorsan áll a pálya, mennek a Scholtzok, és már rajtunk a sor. Gyors memóriafrissítés: Száz*szép eggyel, vagy Bence kettővel. Előbbit választjuk, talán jobban kontrollálható így a dolog. Szerencsénkre újabb daráló a zsűrihajónál, mi meg legfőbb ellenfelünk alatt kettővel – egy tréfás kedvű ránk ejtőtől eltekintve – tisztán csúszunk ki. Még lejjebb a Felhő szokásosnak tekinthető, és igen jól fizető markáns leerajtját játssza. A hajónál rajtolók szinte rögtön kifordulnak, így Gömbit és Bencét elveszítjük a kontroll alól, de hát most nem is ez a lényeg. A kegyetlenül lyukas szélben idegbajt okoz Szörényi Gáborékat figyelni: egyszer ők szaladnak el, egyszer mi csúszunk följebb. Amúgy igen pozitív a backboard, húzzuk majdnem egészen végig, és egy pöfföt kihasználva le tudjuk keresztezni a Száz*szépet! Huhh, egyre nő az izgalom. Most tudunk csak felnézni a mezőnyre, és meghökkenve konstatáljuk, hogy dacára párharcunknak, az élen állunk. A bójánál már a terelőszakaszon spinnakert lehet húzni, a 2-es pályajel után azonnal halz, a pályatengely továbbra is jó nagy szöget zár be a széliránnyal. Lóverseny lefelé, egy-két már felfelé cirkáló Scholtz22 keresztez, de végül is tartjuk az pozíciót a második körre. Itt a kreuz elején rövid nyitás jobbra, hogy kikerüljünk a spinnakeres fal alól, de a Száz*széppel együtt fordulunk, igyekszünk nem elengedni. Aztán ők visszafordulnak a pálya jobb oldala felé, mi meg megyünk tovább az előző körben jól dolgozó balszél felé – majd meglátjuk… A visszakeresztezésnél megy az aggódás, Gáborék igen feljöttek, bejött nekik a másik oldal, és szép lassan, de biztosan Gömbi is felzárkózott hozzánk. Kétséges, hogy eléjük-alájuk fordulva meglesz-e a bója, de hát egyszer élünk, no meg amúgy futhattunk volna utánuk… Úgy, hogy uzsgyi, és némi préselés árán elérjük az utolsó hátszelet, ahol ismét idegőrlő percek következnek. Az óránkban tovább merült az elem, már több perc alatt kattan egyet a másodpercmutató, és egyre messzebb látszik a befutó. Szerencsére a szélirány nem változik, marad az éles raum, így már azon gondolkodunk, beférünk e spi-vel a befutóra, de végül megvan, a Száz*szép és a Josephine előtt sikerült ezt is megnyerni! Óriási érzés, néhány másodpercig a felhők fölött, aztán döbbenet – még csak fél 1 van! Vagyis az utolsó lehetséges rajtidőpontig még van két és fél óra. Na jó találjunk valamit, amivel elfoglaljuk magunkat. Nem számolunk. Csak csendesen elkezdünk bízni a már jól ismert trendben: 1 nap, 1 futam. Újra felcsendülnek a gitárriffek a paraszthifiből, és egész lehetetlen helyekre kezdünk teljesen fölösleges csomókat kötni. „Na, mennyi az idő? Egy? Fél 2?” – kérdezem. „12:40” – jön a velős, kiábrándító válasz. Ha eddig merült az elem az óránkban, akkor most ünnepélyesen kivették belőle. Gyakorlatilag nem telik az idő, csak a szél kezd ezúttal délies lengedezésbe. Hát, jöjjön, aminek jönni kell! Készülünk, próbálunk felpörögni, de a Scholtz22 rajtjánál már látszik, hogy ebből itt most nem lesz még egy kör. Érvénytelenítés, kis várakozás – ezen órák alatt az idő elűzésére a hajót tisztogatjuk –, majd irány a part. 13:55-kor érünk ki, ekkor az egyórás rátartással együtt még mindig beleférne egy futam… De nem! Weöres Laci már jelzi, nem lesz több kör, és igaza is van, mert valahogy most a csopaki helyszínt elkerülte az akár csak egy órán keresztül stabil szél. Bajnok ismét Gömbös Lóránd a Josephine-nel, ezúttal Sipi (Sipos Péter) és ifj. Payr Egon segítségével. A második helyet sikerült végül megszerezni az Adrenalinnal, bronzérmes a Száz*szép dr. Szörényi Gábor, Szörényi Ádám és Voltay Géza kezei alatt. Toronyi Bencéék az utolsó futamban szerzett ejtővel végül a negyedik helyre csúsztak vissza.

Kis szusszanás a csopaki teraszon, irány Füred és a díjkiosztó. A Szövi telep továbbra is kihalt. Igaz, ez most betudható az A és B pályák még mindig zajló futamainak. Egy jó ebédre kiugorva pár perccel három után még elkapható volt a parton lézengő rendezők rádiójából egy rajteljárás utolsó néhány másodperce… Na, ebből sem lesz itt díjkiosztó 6 előtt! – nem is lett, fél 7-re írták ki az ünnepélyes eredményhirdetést. Valahogy a Szövetségnek idén sem sikerült megoldani ezt a díjkiosztó népszerűsítést. Hiába írtak elő mindenféle félkomoly viselkedési szabályokat – lásd: szponzorpóló és jelenlét –, gyakorlatilag nem láttunk olyan sporttársat a telepen, aki ne az érméért érkezett volna. Nyilván nem, hiszen ekkor feltehetőleg a mezőny fele már hazafelé tartott, lévén másnap hétfő. Az egész népet a büfésátorba terelni sem volt bölcs gondolat – a késődélutáni nap pont besüt a ponyva alá, az épp csak bezsúfolódni képes, amúgy nem túl népes közönség pedig a saját levegőjébe fullad bele. Na mindegy, az ünnepi hangulatot nem rontjuk el, végül is mindenki keményen küzdött a címekért. Még az elmúlt napok hatása alatt, jól eső érzéssel, talán kicsit jobban megremeg a kéz a Szózat alatt, mint szokott. De aztán irány haza Földvárra, így is sötétben fogy már el az ünnepi búcsúfröccs…

Mehla Marci (Adrenalin HUN-136)

Felkerült a bajnokság harmadik versenynapjának eredménye a versenyeredmények menüpont alá!!!
Ez a nap sem bővelkedett szelekben. A kínnal és keservvel lefutott egyetlen futam volt a mai nap versenye. Az időjárás nem kegyes a résztvevő Sudár Regatta mezőnyéhez. Nagy előrelépések, hirtelen váratlan lemaradások. Ez jellemezte a mai napot. Nem is lesz erős szeles futam az idei bajnokságon?

Fantasztikus hangulat, finom ételek és remek társaság jellemezte a Magyar Nagyhajós Bajnokság 2010. idején megszervezett Sudár Regatta találkozót. A szervezők nagyon kitettek magukért és a TVSK kikötő remek helyszínnek bizonyult a bográcsos borkóstolós beszélgetésnek és élménybeszámolóknak. A csapatok lassan gyülekeztek a kikötőben és a bográcsban is lassan rotyogott a gulyásleves. Simon Gergő szakácsművészetének hála fantasztikus vacsorát sikerült a csapatnak elfogyasztania. A Száz*Szép borásza Voltay Géza két söröskorsóval a kezében mérte a finom bort a résztvevőknek. Elmondása szerint nem hitte volna, hogy ilyen nehezen fog fogyni a 25 liter fantasztikus nedű! A magán szervezésű felajánlásokból összerakott esti vacsora emlékezetes találkozót és kiváló hangulatot hozott a Sudár Regatta kedvelőinek és a versenyzőknek egyaránt.
Köszönjük szépen a szervezést és a csodálatos estét!